R�z a s�r�s, �lelem a testet, amely lassan kih�l, a k�t napja kiugrott szem �vegesen n�z r�m, �s nem tudom, valaha megbocs�jtom-e magamnak, hogy �n mondtam ki: ennyi volt. F�jt m�r az �let, nem udvarolt m�r, totyog�s l�bai n�gyfel� ny�ltak, est�nk�nt �sszerogyott, �s ahogy simogattam, a kezem megragadta, mint aki k�r: seg�ts! "Seg�ts elmennem most m�r e vil�gr�l, egy m�sikba, ahol t�bb� nincs f�jdalom, ahol megnyugodhat kiszolg�lt testem. " Sosem felejtem el v�r�sbarna �reg kuty�m, aki egy boldog f�l�vet elt�lt�tt mivel�nk, �r�kre nyomot hagyva az udvaron, az �gig �r� di�fa alatt �s a sz�vekben. M�r mennyit s�rt, ny�sz�rg�tt, veszekedett, egyre t�bben mondt�k: neki m�r megv�lt�s lenne a hal�l, de az m�gsem j�tt el... Azt�n k�t napja m�r nem �llt fel, �s amikor kiugrott a szeme, �gy �reztem: el kell engednem �t... M�lt� m�don, hogy �gy eml�kezhess�nk mind r�, mint egy �reg casanov�ra, aki mindig cs�v�lta a fark�t, �s nem szerette G�mb�c�t. Tegnap este m�g v�rt R�d az utols� vacsora, r�m pedig egy neh�z �jszaka, ahogyan birk�zott a j�zan �sz �nmagammal. De d�nteni kellett, Te�rted, a m�lt� befejez�s�rt. Egy pl�d alatt fekszel m�r, �reg bar�tom, tested megnyugodott, az �n lelkem viszont nem... Hiszem, �s hinnem is kell, hogy ott van a t�loldal, a J�isten j�s�gos tenyere, ahol fel�bredni sz�p �s f�jdalmak n�lk�li. Isten Veled, Medve, Isten Veled!

Fentieket d�lut�n �rtam, de k�ptelen voltam eddig megosztani veletek. Egyed�l kellett lennem a f�jdalommal. Egy �lettel kevesebb az udvaromon...
Az "�reg" elindult...M�r egy ideje nagyon rosszul volt, �s az ut�bbi napokban m�g t�bbet romlott az �llapota. D�ntenem kellett...Senkinek sem k�v�nom...M�g nem igaz�n tudok r�la besz�lni, hiszen �letet menteni sz�lettem, nem pedig d�nteni a hal�lr�l... De Medve ma elindult, �tnak kellett ind�tani, hiszen k�njait m�r nem lehetett enyh�teni, �s �reztem, elf�radt...De nem j�tt a hal�l, sajnos. H�vni kellett... Borzalmas volt.

Eltemett�k. Sziszi az utols� pillanatig �rizte az �reg, �lettelen testet. Minden kint l�v� kutyus k�s�rte Medve utols� �tj�t. Medv�t m�rciusban hoztuk haza, a semmi k�zep�r�l, ahov� vakon �s s�keten, lenyomorodva kitett�k. M�r napok �ta fek�dt �ta, mire h�r�t kaptam M�rtit�l, �s Any��kkal azonnal keres�s�re indultunk. Meglelt�k, az �hs�gt�l felf�j�dva, v�szj�sl�an morogva fek�dt egy mocs�r k�zel�ben, az �t mellett, m�sf�l �r�ba telt,mire betett�k az aut�ba.Azt hittem,m�r azt az �jszak�t sem �li t�l.De Medve �lt,mert �lni akart,�llapota javult, tetszett neki a sok l�ny,szerette a k�lyk�ket,nekem mindent megengedett, sokszor t�mogattam el fekhely�re,�s mindig h�l�san n�zett r�m vaksi szemeivel,mikor mindketten kif�radva lerogytunk a pl�dre. H�t h�napot kapott m�g.T�l�lte a ny�ri forr�s�got is,b�r nem tett neki j�t.Azt�n p�r hete rohamos roml�s k�vetkezett,m�r t�madott f�jdalm�ban, de m�g pr�b�lkoztunk,az �llatorvos,Bub� �s �n.�m Medve teste m�r nagyon elf�radt...Lelke a napokban felk�sz�lt. Egy este,kint a gangon,sokat besz�lgett�nk,�n ekkor k�sz�ltem fel arra,amire igaz�b�l felk�sz�lni nem lehet. Mikor m�r azt hinn�m,els�rtam minden k�nnyem,eszembe jut,ahogyan totyog el�m,�s cs�v�lja a fark�t, vagy hogy Sziszi hogyan �rizte �t, �s �jra r�z a s�r�s...Eg�szen az�ta,hogy megt�rt�nt...

Sosem feledlek el, �reg Medve! Nyugodj b�k�ben, m�r odaf�nt udvarolsz Mandyk�nek, Daisyk�nek, �s a t�bbi sz�p l�nynak. �s m�r nem f�j...

Csak nekem.

Fazekas Ildik�

�zd, 2010. okt�ber 29.